Kezdőlap Nyaralás Horvátország Isztria Poreč Irány a horvát tenger!

Irány a horvát tenger!

Van két olyan barátnőm, akikkel szívesen megyek el egy hétre nyaralni Horvátországba, (pedig az hosszú is tud lenni!), így hát idén újból nekiláttunk megszervezni utunkat a Porecs melletti Lanterna-üdülőtelepre. Annak ellenére fel akartuk fedezni, hogy már fel van fedezve, még általunk is. Hiszen tavaly ugyanott, ugyanabban a szobában már kipróbáltuk a tengert és egymást.

Az indulás előtt hat héttel elkezdtek gyülekezni a holmik a kereveten, csupa olyan kütyük, amiknek nem szabad itthon maradniuk. Hol egy fehér nadrággal egészült ki a halmaz, hol egy kalmopirinnel. A naptejek faktorszámáról mindennap telefonon értekeztünk, így aztán a 30-astól eljutottunk egészen a 8-asig. Mindhárman két faktor beszerzését vállaltuk be. Hogy ne legyen nehéz a csomagunk, ennek érdekében zajlott minden igyekezetünk. Eleinte azt mondtuk, hogy könyvet nem viszünk, mert az nehéz, erre a kipakolásnál azt veszem észre, hogy ezt a szabályt csak én tartottam be. Nagyon haragudtam rájuk, mert rászedtek. Művelődni a tengerparton olajos, sós kézzel? Amikor a sirályokat és a hajókat lehet bámulni? Mindegy, majd én bámulok helyettük. Buszunk a legjobb időpontban indult a Hősök teréről. Fél éjfélkor. Ilyenkor a legjobb útra kelni. Ugyanis éjjel lehet aludni. Reggel meg lehet megérkezni. Bár ezúttal nem ugyan annál a leanderbokornál állt meg a buszunk, mint tavaly. De mivel helyismeretünk volt, azonnal észrevettük a Danielát. Ilyen szép lánynevet visel az apartmanunk. A két debreceni, telepített idegenvezető fiú csatasorba állt, majd anyáknak kijáró puszival fogadott bennünket. Gyerekek - mondtam -, itthon vagyunk! Kofferunkat, útimotyónkat, retikülünket karon fogva mentünk a 304-es szobába. Semmi nem változott tavaly óta benne, állapítottuk meg, ami tulajdonképpen jó érzéssel töltött el bennünket. Kipakolás és irány a tenger!

Ahhoz persze mindent ki kellett előbb rámolnunk, mert a vízicipő és a fürdőruha legalul volt. Bekapoltunk a strandszatyorba, felfújtuk a gumimatracokat, párnákat, vizet vittünk, törölközőket és még rengeteg motyót találtunk, ami nélkül a parton nem élet az élet.

Mire a partra értünk a déli rekkenőben, már csak fujtattunk. Az első csobbanás feledtetett mindent, ami eddig rossz volt az életemben. Amikor kifelé tartottam a köves parton, jött egy hullám és mivel nem állok stabil lábakon (eddig azt hittem, csak anyagilag), kedvesen fellökött. Sebaj, a barátnők felhúztak én mindig sejtettem, hogy mázlista vagyok, de most be is bizonyosodott: hiszen nem ütöttem meg semmimet. Az ezerszer áldott sós víz még ettől is megóvott.

A parton közben a tegnap vett matrac leengedett, a lehozott gyümölcs szétlottyadt, a törülközőket elérte a dagály, különben nem történt semmi. Illetve éjszaka azért történt valami, de ne gondoljanak semmi jóra. A sirályok hajnal felé támadásba lendültek, nem ellenünk, hanem egymás ellen. Több hírforrás szerint nászhangokat adnak ki ilyenkor, de ezt még nem erősítette meg semmilyen tengerparti hírügynökség. Hajnali négy órakor nem bírtam tovább és az erkélyről megtekintettem, hogy mi dolguk az apartmanunk alatt, ennyi ideig nem tarthat a nász. Döbbenten láttam, hogy tényleg van itt min sivítozni, ugyanis feldöntöttek egy kukát és annak tartalmával birkóztak. Néha nem a kajával, hanem egymással. Aztán megint a kajával. Érdekes, hogy milyen jól elvannak a szárazföldi üdülőtelepen, bár én lennék el így a tengeren. Többek szerint ideszoktatták a vendégek, akik hal helyett magukkal hozott töpörtyűt dobáltak nekik.

Szóval nagyon vidáman teltek napjaink, amikor már majdnem teljesen barnák voltunk (a Naptól), két kilóval nehezebbek (svédasztalos félpanziónk jóvoltából), megint becsapott a ménkű. A ménkűt én fedeztem fel, én birkóztam meg vele, mert barátnőim állandóan alszanak, amikor esemény van. Kimentem egy reggel a fürdőszobába és ott rám nézett valami. Nem volt ismerős, mert ilyent még sosem láttam. Fekete volt és volt neki csápja. Kettő is. Azokat a feje mellett tartotta. Mondanám, nocsak, ha hallana valaki. Laza mozdulattal rálépek, elnyomom, de semmi hatás, ez a valami megy tovább. Úristen ez egy ufó, akire nem hatnak a földi gyilkok? Kérdezném, ha lenne kitől. Ha csata, legyen csata. Feltekerek a kezemre bőven toalettpapírt, és egy határozott mozdulattal elkapom! Jól megcsavarom a papír alatti testecskét és bedobom a WC-be.

Ezután a győztes harc után csak másnap tértem magamhoz. Akkor tudtam meg, hogy egy legyengült skorpiót hatástalanítottam.

Jövőre újból visszamegyünk, mert szeretjük a tengert és a kihívásokat.

Kapcsolódó ajánlataink