Makrigialosi élménybeszámoló

2005. augusztusában már ötödször adatott meg, hogy Görögországban nyaralhattam, de ennyire még egyszer sem fájt, hogy haza kellett jönnöm. (A párom nevében nem nyilatkozom, de véleményem szerint Ő is hasonlóan érzett.)

Már tavasszal az Utazás Kiállításon kezdődött a tervezgetésünk. Ott rengeteg katalógust begyűjtöttünk, ami a visszájára fordult, hiszen utána a bőség zavarával küszködve szinte nem tudtunk dönteni a bőséges választékból.

Terveink között szerepelt Korfu - mivel ott már többször is voltunk -, Thassos - mert ott még nem -, én szívesen megnézném már Santorinit is, de a szárazföldi nyaralóhelyeken is sok-sok gyönyörű hely található, ami szintén vonzott minket. Úgyhogy a lecke fel volt adva.

Végül - mivel két katalógusban is ugyanolyan figyelemfelkeltő volt - Makrigialos mellett döntöttünk, ami az északi, szárazföldi részen van, Thessaloniki közelében.

Miután a döntés megszületett, és le is foglaltuk a kinézett utat, és a szállást, ami a Dias Apartmanhotel volt, elkezdtem mindenféle könyveket és úti beszámolókat nézni az interneten, valamint minden fotót, amit Makrigialosról találhattam.

Meg kell mondanom, ez elég kevés volt. Mintha senki nem járna arra.

Paralia, Olympic Beach, Katerini, Thessaloniki... Mind-mind sok helyen szerepel, mint leglátogatottabb üdülőhely, de Makrigialos - holott ott van a közelükben - sehol nem található. (Illetve kevés helyen.)

Utólag rájöttem, hogy ez nem baj, de nem szaladok a dolgok elébe.

Terveink között szerepelt, hogy autóval utazunk, de végül autóbusszal mentünk, amit szintén a szállással együtt rendeltünk meg, ugyanis féltünk a Bulgárián keresztüli utazástól. (Kár volt.) Ugyanis kiderült, hogy ideiglenesen megszűnt a vízumkényszer és lehet utazni Macedónián át. Sokkal gyorsabb és egyszerűbb az út.

De nem bántuk meg döntésünket, hiszen busszal utazni egy élmény, és ugyanolyan gyorsan leértünk.

2005. augusztus 8-án Budapest-Műcsarnok melletti parkolóból indultunk. Rettenetesen fáztunk, az eső is esett, hatalmas tömeg, buszok... Szóval elég nagy káosz volt az indulásnál. De miután mindenki megtalálta helyét a buszon, félórás késéssel el is indultunk. A két buszsofőr nagyon kedves volt és segítőkész. Elég gyakran megálltunk pihenni és most már elég kulturált helyeken, - ami a mellékhelyiségeket illeti -. Pár éve még ez "enyhén rosszabb" volt.

Délelőtt fél 10-kor indultunk, és már hajnali 4 órakor átléptük a görög határt.

A sofőröknek muszáj volt húzni az időt, hogy túl korán ne érjünk oda a szálláshelyünkre, de bármennyire ügyeskedtek a sofőrök, már reggel 6-fél 7 körül Makrigialoson voltunk. A szobákra várni kellett, ezért kora reggel elindultunk felderíteni a még szinte alvó települést. Igazi görög halászfalut találtunk, ami nagyon megnyerte a tetszésemet, viszont kicsit el is keseredtem.

Itt is borús idő volt. Látszott, hogy előző nap vihar volt, a tenger zavaros, hatalmas hullámokkal. De a rosszkedvemhez valószínűleg a fáradtság is hozzájárult, és talán az, hogy még korai volt az idő a napsütötte tenger látványához.

Dél körül elfoglalhattuk a szobánkat, és kicsit lepihentünk a hosszú út után.

Amikor felébredtünk, hogy a megbeszélésen részt vegyünk, akkor már sütött a nap, és én teljesen más színben láttam mindent.

Előttem volt két gyönyörű hét, hogy mindent, ami "görög" kiélvezzek. Már alig vártam.

Ami az eddigi nyaralásaimmal szemben nagyon kellemesen meglepett, hogy az itteni iroda is szervezett programokat. Rögtön másnap egy ismerkedési esten, egy grill-partin vehettünk részt, ahol vacsorára souvlakit, tzatzikit tálaltak, és a híres fekete kagylót is megkóstolhattuk. (Nagyon finom volt minden.)

Az idegenvezető (Alexander, magyarul Sándor), aki félig magyar, félig görög származású volt, magyar dalokkal, és görög zenével egyaránt szórakoztatott minket. A főnök úr - Ioannis (az apartman tulajdonosa) - táncolni tanította a csapatot, kisebb-nagyobb sikerrel. Bemutattak még egy bizonyos tűztáncot, és táncverseny is volt. Szóval minden adott volt ahhoz, hogy az ember jól érezze magát. Ez részemről meg is volt.
  
Nagyon kellemes este volt, szerintem mindenki jól érezte magát.

A következő két napon a helybéli Aphrodité strandon élveztük a tenger és a napozás örömeit.

A közelben találhatóak a Pydnai romok, ami egy Nagy Sándor hadjáratainál fontos szerepet játszó romtemplom maradványai. Még jelenleg is folyik a feltárás. Sajnos az értékesebb leleteket a Dionban található múzeum őrzi, de így is érdemes ellátogatni a romokhoz. Kicsit könnyelműen mi gyalog indultunk neki, és egy kicsit fárasztó túra volt, de megérte.

A romok gyönyörűek, és bár elég ritkán található nyitva, gondolom a feltárások miatt, nekünk szerencsénk volt. Csak egy idősebb férfi volt ott, aki nem zavart minket a nézelődésben. Ő végezte tovább a dolgát, mi pedig nyugodtan fotózhattunk, videózhattunk kedvünkre.

Makrigialosnak rengeteg strandja van, szebbnél szebbek, és a nagy választékból szerintem mindenki megtalálja azt, ami neki a legjobban tetszik. (A már említett Aphrodité strand, Pydna Beach, Robinson Beach, Vénus Beach stb.)

A falu mellett található Alikes, ahol egy sólepárló működik. Ez azért különleges, mert oda is szerveztek nekünk egy "Wellness programot".

Ott a víz sótartalma annyira magas, hogy szinte vetekszik a Holt-tengerével. Karók vannak a vízbe leszúrva, hogy tudjon az ember kapaszkodni, különben feldobja a víz, és mivel állandóan fúj a szél, még el is sodorhatja, ha nem kapaszkodik.

Itt egy 20 perces fürdőzés után, egy másik helyről fekete iszapot kellett a vízből kiszedni, azt magunkra kellett kenni, illetve egymásra. Ennek az iszapnak gyógyhatása van.

"A gyógyító iszap megkönnyíti, fokozza és élénkíti az anyagcserét, megnyugtatja az idegrendszert, valamint gyógyítóan befolyásolja a sejtműködést és pozitívan hat szervezetünkre, hatékonyan távolítja el a szennyeződéseket a bőrről. Az iszap eltávolítja az elhalt bőrsejteket és ily módon egy fiatalos, sugárzó bőrréteget hagy hátra."

"A tengeri iszapnak gyógyító szerepe a legnagyobb. Reumatikus panaszok, gyulladásos ízületi betegségek, mozgásszervi megbetegedések kezelésére alkalmas. Nyugtatja az idegrendszert és fájdalomcsökkentő hatással van a szervezetre." (Ez az idézet a wellness program ismertetőjében szerepelt, de tapasztalatból tudom, hogy mind igaz.)

A fentieket talán a sok helybéli tudná legjobban bizonyítani, akik elég gyakran járnak ide. Talán nem ok nélkül. A mi bőrünk is gyönyörű tiszta, és sima lett, amilyen talán kisbaba korunkban volt utoljára.

Az itteni partszakasz teljesen naturális, azaz természetes, amit szándékosan őriznek a görögök - mint Laurától megtudtuk, aki a másik idegenvezetőnk volt, hogy minél érintetlenebb maradjon számukra a part. Ne legyen túl látogatott a turisták által. Itt rengeteg kagylót lehetett gyűjteni, és még a tengeri szivacsot is mi szedtük a vízből, amivel az iszapot ledörzsöltük magunkról.

Vasárnap következett a skiathosi kirándulás. Hajnalban indultunk Makrigialosról, mivel Achillio kikötőjéből indult a hajó és az bizony elég messze volt. Ráadásul kicsit eltévedtünk az odavezető úton, de szerencsére megvárt minket a kirándulóhajó, aminek Elizabet II. volt a neve. Útközben elhaladtunk az Olümposz mellett is, és mivel gyönyörű tiszta idő volt, tisztán látszottak a hatalmas hegycsúcsok.

A kapitány és a felesége is nagyon kedvesek voltak. Mindent megtettek az utasok szórakoztatásáért. Görög táncműsorral kedveskedtek és be is lehetett kapcsolódni a táncba, amit sokan meg is tettek.

Kicsit hullámzott a tenger, de szerencsére mindenki jól bírta a megpróbáltatásokat. A hajón büfé is volt, úgyhogy nagyon kellemesen telt az út Skiathosig.

A sziget pedig gyönyörű volt. Igazi görög város, bár kicsit zsúfolt volt a turistáktól, de hát ez szinte mindenhol így van nyáron Görögországban.

Sétáltunk egy kicsit, lehetett vásárolni és nézelődni. Pár óra múlva elindultunk a Koukounaries partra, ahol fürdőzésre nyílt lehetőség.

Itt gyönyörű, tiszta vizű volt a tenger, és sok vízi sportot ki lehetett próbálni, aki elég bátor volt hozzá.

A visszafelé vezető úton is tánc és Metaxa verseny volt, úgyhogy nagyon gyorsan elszaladt az idő. Már indultunk is vissza Makrigialosra. Az úton velünk tartott az Elizabet III. nevű hajó is. Amikor mellettünk haladt, vízzel locsolták egymást az emberek a két hajón. Nagy mulatság volt. A hajó legénysége tényleg mindent megtett az utasok szórakoztatásáért.

Szóval gyönyörű nap volt. Késő éjjel értünk vissza, fáradtan de elégedetten.

Makrigialoson helyben lehetett robogót bérelni. Mi éltünk ezzel a lehetőséggel és három napra kibéreltünk egy kis motort, hogy a környéket bejárhassuk. A bérleti díj 20 Euro volt egy napra.

Visszalátogattunk Olympic Beachre, ahol pár éve már nyaraltunk. Amennyire izgatott voltam, utána egy kicsit csalódottak, mert nem azt a nyugodt kis helyet találtuk, ami régen volt, hanem egy zsúfolt, turistaparadicsomot. De azért jó volt szétnézni újra.

Paraliára is ellátogattunk, hiszen Olympic Beach szomszédságában található. Itt rengeteg üzlet volt, ahol sok ajándékot meg tudtunk venni az otthoniaknak.
 
Másnap bementünk Katerinibe. Ez Pieria megye székhelye. Paraliától nincs messze robogóval. Kis bolyongás után leparkoltunk és szétnéztünk. Szép parkot és templomot is találtunk, de alapjában véve nem sok látnivaló van. Azért egy kirándulást megért.

Hazafelé viszont találtunk egy nagy, "Champion" nevű bevásárlóközpontot, ahol sok érdekes dolgot vásárolhattunk. Az élelmiszerek is nagyon jó áron voltak. Rengeteg édességet lehetett vásárolni egész jó áron. Ajánlom mindenkinek, aki arra jár. Katerini szélén, a Paralia felé vezető úton található.

A robogó jó dolog volt, mert Makrigialos egész környékét bejárhattuk vele. Az összes eldugott kis öblöt megtaláltuk. Gyönyörű volt. Makrigialos nagyon szép falu, gyönyörű házakkal. Látni, hogy itt a lakosság nemcsak a turizmusból él, hiszen rengeteg dohány-, kiwi-, és gyapotültetvényt láttunk. Nem beszélve a rengeteg olajfáról. Szóval nagyon szorgalmas emberek élnek ott.

Az egyik kiugró szirten kilátót találtunk, ahonnan gyönyörű panoráma fotózásra nyílt lehetőségünk.
  
Pár nyugodt, fürdőzéssel telt nap után elindultunk a Meteorákhoz.

Laura volt az idegenvezetőnk. Paralián szintén csatlakoztak hozzánk utasok, nagyrészt szlovákok. A Meteorák felé áthaladtunk egy Larissa nevű városon. Nagyon tetszett és Laura rengeteg érdekes dolgot mesélt róla. Valamikor el tudnék itt is képzelni egy kellemes nyaralást.

De hát a Meteorák az valami fenséges volt. Ahogy a messzeségből feltűntek azok a hatalmas hegyek, az leírhatatlan. A legnagyobb kolostort néztük meg, a Metamorfózist. Sok helyen nem lehetett sajnos fotózni, így csak emlékeinkben él az a rengeteg szép műemlék és ikon, amit ott láthattunk. De a hegyekről sok fotó készült, amit azóta már rengetegszer megnéztem.

A Meteorák lábánál elterülő faluban van egy ikonkészítő műhely, ahol megálltunk, és beavattak minket az ikonkészítés rejtelmeibe. (Na nem mindbe.) Lehetett vásárolni, és mindenki kapott egy sorsjegyet a vásárlásért, amivel a buszon lehetett nyerni szép kis ajándékokat.

Elmondták, hogy ma már csak hat kolostor lakott, kettőben apácák élnek, négyben pedig szerzetesek. Érdekes elképzelni, hogyan élhetnek ott az emberek. Az tény, hogy ma már egész komfortosak a zárdák, így már kényelmesebb az életük.

A régi konyhában lehetett fotózni, így el tudtuk képzelni, hogy régen milyen nehéz dolguk lehetett az itt élő embereknek.

A hegy lábánál fekvő településen van egy camping is, ahol zarándokok és különféle betegségből felgyógyult emberek táboroznak rendszeresen, hogy hálát adjanak az Úrnak a felépülésükért.

Lehetőség nyílt ebédelésre is egy önkiszolgáló étteremben, és nagy bánatunkra búcsút vettünk a Meteoráktól.

Hazafelé menet megálltunk a Tempi völgyben, ahol megmosakodhattunk a Daphné forrásban, ami az örök fiatalság és szépség forrása. Reménykedve a végeredményben természetesen nem hagytuk ki a mosakodást és inni is lehetett a forrásvízből.

Itt, mivel zarándokhely, természetesen állt egy templom is, amit meg lehetett tekinteni. Kicsit bazári az odavezető út, de a látvány utána kárpótolt minket.
A második héten újra részt vettünk az ismerkedési esten, mivel nagyon tetszett már először is. Kicsit más volt, de azért ugyanolyan jól éreztük magunkat.

Táncoltunk újra szirtakit, és ismét megkóstolhattuk a fekete kagylót. Nagyon élveztük. Sokan maradtak az előző csoportból is, de már megjöttek az újabb nyaralók is.
A második csoportból már összejött a létszám, és így elindulhattunk Edessába is. Erről a helyről szerintem méltatlanul feledkeznek meg az útikönyv írók, mert csak pár szót találtam róla három könyvben is. Az útifilmek pedig még ennyit sem említenek.

Pedig valami leírhatatlanul gyönyörű az a rengeteg vízesés, ami ott van. A levegő annyira tiszta és friss, hogy szinte fáj a levegővétel. A vízesések között találhatóak természetesek, de mesterségesek is. Mind-mind egyaránt gyönyörű. Akármerre jártunk a városban, mindenhol a vízesések hangját hallottuk.

A gyönyörű vízesések morajlása és a tiszta, rendezett város mind-mind felejthetetlen élményt nyújtott mindannyiunknak.

Edessában sokat fotóztunk, és megnéztünk egy gyönyörű bizánci templomot is, ahol éppen restaurálás folyt, de azért megengedték, hogy szétnézzünk.

Visszafelé megálltunk a Naoussai Nemzeti Parkban is. Sanyi elmondta (az idegenvezető), hogy sok görög család jár ide hétvégeken piknikezni családostól, mivel nagyon egészséges a levegő és gyönyörű a park.

A parkban hotel és étterem is található, úgyhogy minden adott a pihenéshez, és a kellemes kikapcsolódáshoz. De ez már egy másik Görögország volt. Nem a tengerpartjairól ismert turistaparadicsom, hanem egy fenséges, magas hegyekkel körülvett természetes környezet, ahol a nyugalmas pihenést találhatja meg az odalátogató vendég.

Az albán határ nagyon közel van ide, ezért a laktanya is megtalálható a városban. A környékén nem ajánlott a fotózás.

Nagyon látványosak a hegyek, és egy gyönyörű emlékművet is megnéztünk, aminek a története viszont nagyon szomorú volt.

Annak idején Ali pasa Naousszából rengeteg nőt elrabolt a háremébe, mivel a naousszai nők messze földön híresek voltak szépségükről. Ezért sok nő, hogy megmeneküljön a szomorú sorstól, a szakadékba ugrott. Az Ő emlékükre emelték ezt a szobrot, ezen a gyönyörű helyen.

Mivel elég hamar hazaértünk, így még strandolásra is maradt idő.
Utolsó este tábortüzet raktunk a parton, és akinek volt kedve még úszhatott is a vízben. Bár kicsit féltünk a medúzáktól. De akadt pár bátor ember, aki vállalkozott az éjszakai fürdőzésre.

Sajnos gyorsan elszaladt a két hét. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk és nagyon sok szép dolog történt velünk. Fájó szívvel hagytuk el Makrigialost, és telve reménnyel, hogy még visszatérünk ide.

Utólag rájöttünk, hogy mennyire jó, amiért kevés helyen említik, mert így nem volt az a zsúfolt, turistáktól hemzsegő part, ami annyira zavaró sok helyen. Viszont a közelben megtalálhatóak a forgalmasabb, felkapottabb üdülőhelyek is. Így az is megtalálhatja számítását, aki mozgalmasságra vágyik.

Az utolsó napon, amíg vártuk az autóbuszt, elbúcsúztunk minden helyi ismerőstől, az idegenvezetőktől, és a főnök úrtól, aki rengeteget tett azért, hogy mindenki jól érezze magát.

Annak ajánlom nyaralás szempontjából Makrigialost, aki nyugodt, csendes helyre vágyik, de azért kirándulásokra viszont szívesen áldoz időt és pénzt. Mert kiindulópontnak a túrázásokhoz és pihenésre egyaránt megfelel.

Az emberek barátságosak a boltokban és a szállásokon is. Itt nagyon él még a hagyományosan híres görög vendégszeretet.

Kicsit féltem attól, hogy talán már ötödszörre unalmas lesz Görögország, de rájöttem, hogy én nem tudok vele eltelni, és még sokszor szeretnék újra visszamenni.

Szeretném még pár gyönyörű képpel befejezni a kicsit talán hosszúra nyúlt beszámolómat, de remélem aki készül Görögországba, vagy már járt ott, az nem találta unalmasnak, és talán kedvet kaptak egy újabb görög kiránduláshoz.
+36 20 459-5424 Kapcsolat