Görögország mitológiája

Az antik görög hitvilág sokban különbözik más ókori népek, vagy úgy általában a világ vallásaitól. Habár a görög istenek is rendelkeznek természetfeletti képességekkel, viszont sokkal emberibbek, mint egyiptomi, germán, vagy távol-keleti kollégáik. Amellett, hogy külsejük alapján is legtöbbször beolvadnak a halandók közé, nem kevésbé esendők és csak úgy hemzsegnek bennük a különféle jellemhibák. Botrányoktól hangos olümposzi életük során hajlamosak voltak megfeledkezni kötelességeikről, sőt legkedveltebb játékszereik maguk az emberek voltak. Ebből számos szórakoztató, izgalmas és kalandos mítosz született hősökkel, hősnőkkel, komikus figurákkal és mindenféle sokfejű soklábú mitikus lénnyel, amik mind a mai napig alaptémául szolgálnak költők, írók, művészek és nem utolsó sorban a hollywoodi forgatókönyvírók számára.

Az istenek születése

A híres Olümposzi Istenek uralkodásáig viszontagságos, testvérházasságokkal, és viszályokkal teli út vezetett az Istenek első és második generációján át egészen a Titánok háborújáig. 

A világmindenség kezdetén csak Khaosz a tátongó üresség létezett. Belőle váltak ki az alvilág, Erebosz a sötétség, Nüx az éjszaka, Aithér a világosság, Hérmé a nappal, Gaia a széles mellű földanya, Tartarosz az alvilági szakadék, és Erósz a szerelem. Gaia adott életet az első főistennek és majdani férjének Uranoszank, az égnek. Immáron megvolt minden ahhoz, hogy elkezdődjön az élet a földön, egyenlőre még csak az istenek számára. Házasságuk révén Uranosz és Gaia voltak az élet ősforrásai, tőlük számoljuk az istenek első generációját, Gyermekik azonban a 100 kezű óriások, az egyszemű küklopszok, titánok és titanniszok, nem igazán feleltek meg a szülői elvárásoknak. Uranosz attól tartott, hogy méretesre és meglehetősen csúnyára sikerült porontyai ellene fordulnak és letaszítják őt a trónusáról ezért a titánokon kívül, az összeset száműzte Tartaroszba. Gaia fellázította gyermekeit apjuk ellen, és a titánok legfiatalabbja Kronosz, vállalta, hogy bosszút áll testvéreiért. Egy éles sarlóval lesben állva sebet ejtett Uranoszon. Az Ég istenének földre cseppenő véréből létrejöttek a bosszú istennői, abból pedig, ami a tenger habjaiba hullott megszületett a gyönyörű Aphrodité a szépség és a szerelem istennője. Egy gyöngykagyló héján emelkedett ki a hullámokból, és hajózott el Küprosz (a mai nevén Ciprus) szigetére. Úgy tartják, hogy a szigeten amerre lépett, lába nyomában szebbnél szebb növények fakadtak, melyeknek szerelmi vágyfokozó hatásuk volt. Ezeket a növényeket az istennő tiszteletére a mai napig afrodiziákumoknak nevezik. 

Kronosz átvette a hatalmat apjától, aki bosszúból megátkozta, miszerint az ő vesztét is saját gyermeki fogják okozni. 
A titánok és titanniszok házasságaiból további istenek születtek. Kronosz feleségül vette testvérét, Rheia titanniszt, aki 3 lányt (Hesztia, Démétér, és Héra), és 3 fiúgyermeket (Hádész, Poszeidon, és Zeusz) hozott a világra. Tőlük számítjuk az istenek második generációját. Kronosz, Uranosz átkától rettegve születésük után sorra lenyelte gyermekeit. A legfiatalabbat, Zeuszt anyja megmentette, s helyette egy követ csomagolt a pólyába, melyet Kronosz annak rendje s módja szerint be is falt. Zeuszt pedig Kréta szigetén bújtatta el, ahol az első krétai király leányai nevelték fel. Miután Zeusz felnőtt, Métisz istennő mérgével kiszabadította testvéreit apja gyomrából és ezzel megkezdődött a harc Kronosz és a titánok, valamint Zeusz és az ifjú istenek között világuralomért. Prométheusz tanácsára Zeusz felhozta Tartaroszból a küklopszokat, akik hasznos ajándékokkal látták el a 3 testvért. Zeusz villámokat kapott, Hádész láthatatlanná tévő sisakot, Poszeidon pedig egy háromágú szigonyt. Méltóképpen felfegyverkezve aztán legyőzték Kronoszt és a titánokat, és Tartaroszba száműzték őket. Ezután a 3 ifjú isten felosztotta egymás között a világot. Zeuszé lett az ég, Poszeidoné a tenger, Hádészé pedig az alvilág. Zeusz testvéreivel és gyermekeivel, felköltözött az Olümposzra, melynek csúcsát örök hó borította és a felhők fölé emelkedett. Innentől kezdve az istenek száma rohamosan nőni kezdett. Minden egyes új isten születésével gazdagabb és színesebb lett a világ.

 Zeusz 300 éves udvarlás után feleségül vette a testvérét Hérát, aki ezáltal az istenek királynője, a házasság és a nők védelmezője lett, és ő volt az egyetlen, aki szembe, mert szállni Zeusszal. Közös gyermekeik voltak Árész a háború istene, Hébé az ifjúság istennője, és Eileithüria az újszülöttek világra segítője. Héra hű felesége volt az istenek atyjának és féltékenyen figyelte csalfa férjét, aki előszeretettel nemzett gyermekeket halandónak és halhatatlannak egyaránt. Héra haragjától azonban még ő is tartott, kicsapongásai után az istenek királynője hatalmas botrányt rendezett. Ilyenkor a földön vihar tombolt és villámok sújtották az embereket (legfőképpen a csinos fiatal nőket). Zeusz legkedvesebb utóda azonban nem ilyesfajta frigyből származott. Pallasz Athéné a bölcsesség, a mesterségek szűz istennője apja fejéből pattant ki teljes pompában és harci díszben. A főisten kiemelt figyelmet fordított rá, gyakran megvitatta vele az ügye bajos dolgait és tanácsait is kikérte egy-egy vitás eset kapcsán. Mindig számíthatott bölcsességére és éles látására. Féltékenységtől fortyogó Héra sem volt rest, ő is nemzett saját maga egy gyermeket, de szegény Héphaisztosz olyan csúf lett, hogy anyja azzal a lendülettel le is hajította az Olimposzról egyenesen a tengerbe. Itt Néreusz, az öreg tenger isten leányai vették pártfogásukba, és felnevelték. Habár örök életében sánta maradt, de remekül kitanulta a kovácsmesterséget és visszatért az Olümposzra. Kohóját az Etna vulkán belsejében rendezte be, és küklopszok segítségével ő kovácsolta Zeusz villámait, Athéné pajzsát, vagy Erósz nyílvesszeit. Leghíresebb munkája Achilleus áthatolhatatlan gyönyörű és áthatolhatatlan páncélzata. Zeusz, a szerelmi viszályok elkerülése érdekében hozzáadta Aphroditét, akinek a kegyeiért az összes férfi versengett a földön és égen. Héphaisztos gyönyörű ékszerekkel halmozta el feleségét, akit azonban ez sem gátolt meg abban, hogy elcsábítson bárkit, aki az útjába került, évtizedes háborúkat robbantva ki ezzel emberek és istenek között egyaránt. 

Az Olümposzi istenek különböző korokban összesen tizenheten voltak, viszont egyszerre mindig csak 12 isten tartózkodhatott ott. Voltak, akik csak bizonyos időközönként foglalták el helyüket, mert kötelességeik, vagy épp vad tivornyáik máshová szólították őket. Az istenek nagy része azonban nem kapott helyet az Olümposzon. Voltak szívesen látott istenek, mint például a Hórák a társadalom és rend istennői, a Múzsák a művészetek istennői, vagy Aphrodité kísérői a Khariszok, a báj és a szépség istennői. Ők mind Zeusz leányai, és bármikor fellátogathattak az istenek hegyére. Voltak azonban kifejezetten nemkívánatos egyének is, mint például Aké az elvakultság istennője és Mómosz a butaság istene.  

Olümposzi istenek

Az alábbi istenek voltak az állandó lakói az Olümposznak: 

• Zeusz: ő az istenek atyja, és a villámok istene. Római megfelelője Jupiter.
• Poszeidón: Zeusz testvére, és a tengerek istene. Római megfelelője Neptunus.
• Hadész: az Alvilág ura. Az alvilágban lakik, és csak néha látogat fel az Olümposzra Római megfelelője Pluto.
• Héra: Zeusz nővére, és felesége egyben, a Főistennel való házassága után a házasság és a hűség istennője, és az istenek anyja. Római megfelelője Juno
• Aphrodité: a szépség és szerelem szeszélyes és kiszámíthatatlan istennője. Római megfelelője Venus.
• Pallasz Athéné: Zeusz legkedvesebb gyermeke, az apja fejéből pattant ki. A városvédő mesterségek és tudományok védelmezője, a bölcsesség, jog, művészetek és a győztes háborúk istennője volt. Gyakran ábrázolják bagoly formában, innen ered a bölcs bagoly kifejezés. Római megfelelője Minerva.
• Arész: Héra és Zeusz gyermeke, a harc és a csaták istene. A háborúk kimenetele nem érdekelte sem a harcosok halála, ő csak a csatazajt és a harccal járó káoszt szerette, ezért sok fejfájást okozott mind az istenek mind pedig az emberek között. Egyetlen pártfogója volt, Aphrodité, akivel szerelmi viszonyt ápolt. Közös gyermekük is született Erósz a szerelem fiatal istene. Római megfelelője Mars.
• Héphaisztosz: Héra gyermeke, az istenek sánta kovácsa, a tűz és kovácsmesterség istene. Aphrodité istennő férje. Római megfelelője Vulcanus.
• Apollón: Létó istennő és Zeusz gyermeke, Artemisz istennő ikertestvére. A költészet, nap, világosság, jóslás, zene aranyhajú istene, a Múzsák karának vezetője. Édesanyjuk, rengeteg viszontagság árán adhatott nekik életet, ugyanis a féltékeny Héra haragja mindenhová elkísérte őt. Római megfelelője Apollo.
• Artemisz: Létó és Zeusz gyermeke, vadászat és vadállatok szűz istennője. Római megfelelője Diana
• Hermész: Zeusz és Maia éles eszű gyermeke, az istenek hírnöke, a kereskedők, szónokok, tolvajok védelmezője. Római megfelelője Mercurius.

Ők, pedig akik folyamatosan cserélődtek ügyes bajos dolgaik miatt: 

• Hesztia: Zeusz testvére, a családi tűzhely szűz istennője. Ő is ritkán tartózkodott az Olümposzon. Sohasem emeltek neki külön templomot, de más istenségek templomában mindig kapott helyet. Római megfelelője Vesta.
• Démétér: A termékenység istennője, Zeusz testvére. Élete nagy részét a földön töltötte ezért az ő jelenléte is csak jelképes volt az Olümposzon. Zeusszal közös gyermekeik Persephoné és Plútosz aki a gazdagság istene lett. Plútosz vakon született ezért ironikus módon a gazdagságot is vakon osztogatta. Démétér római megfelelője Ceres.
• Persephoné: Démétér leánya, Hádész elrabolja és az alvilág királynőjévé teszi. Édesanyja bánatának enyhítésére az év kétharmad részét a Földön és az Olümposzon töltheti, ám amikor visszavonul férjéhez, Démétér bánata miatt sivár terméketlen tél lesz a földön. Így lett Persephoné a halál és a tavaszi újjászületés istennője.
• Hébé: Zeusz és Héra gyermeke, az ifjúság istennője. Az ő feladata volt őrizni az örök fiatalság nektárát, ezért az istenek pohárnokaként emlegetik. Sokat tartózkodott a földön és nyilaival lövöldözte az embereket. Hébé nyilai ráncokat betegségeket és öregséget hoztak, de olykor bölcsességet és tapasztalatokat is. Miután Heraklész elnyeri a halhatatlanságot, és helyet kap az Olümposzon, hozzá megy feleségül és lemond pohárnoki tisztségéről.
• Dionüszosz: Zeusz és a halandó Szemelé fia, a bor és szőlő, a termékenység, a színjátszás és a mámor istene. Ő sem sokat tartózkodott az Olümposzon, szórakoztatóbbnak találta az emberek világát. Állandó kísérői a nimfák, szatírok, szilének és menádok. Római megfelelője Bacchus.
• Heraklész: Zeusz és egy földi királyné lobbanékony természetű nagy erejű gyermeke, akinek Zeusz halhatatlanságot akar adni, de ehhez az kell, hogy Héra szoptassa. A féltékeny istenasszony azonban hallani sem akar róla, sőt egész életében üldözi a félistent. Heraklésznek 12 próbát kellett végrehajtania, majd végül önfeláldozásával nyeri el a halhatatlanságot és ezzel a bérelt helyet kap az Olümposzon.
• Heliosz: Titánok gyermeke, ő a fényes és mindent látó nap isten, testvérei Hold és Hajnal istennők. Helye az Olümposzi istenek között vitatott, viszont jelentősége felér velük. Fényes arany szekerével minden nap útra kel az égbolton. Ő az, aki mindent lát, ezért sokat segít az isteneknek. Ő is csak ideiglenes lakója az Olümposznak.

Rajtuk kívül még rengeteg más istent tiszteltek a görögök, sőt minden szigetnek, és falunak megvoltak a maga védelmezői, sokszor olyan istenek, akiket csak az ott élők ismertek. 

Prométheusz: 

Miután Zeusz legyőzte a titánokat, és az istenek benépesítették a földet, Zeusz boldogan figyelte életüket. Mindenkinek meg volt a maga feladata, napszakok váltása évszakok váltása, tánc és mulatság. Ahogy Zeusz töprengve nézte az isteneket, rájött, hogy hiába hozza Persephoné a tavaszt, és hiába ad Démétér termékenységet a földnek, nincs aki, megművelje azt, nincs aki áldozatot mutatna be az isteneknek, nem épít senki városokat, és a tengereket nem hajózzák be. Hiába minden erőfeszítésük, a világmindenség szépsége közönség nélkül marad. Ekkor határozta el Zeusz, hogy benépesíti a földet. 

Azok közül a titánok közül bízott meg kettőt, akik segítettek neki Kronosz uralmának megtörésében. Az egyik, Prométheusz volt, aki csavaros észjárásáról és ravaszságáról, és félelmetesen pontos jóslatairól volt híres, és a tisztelet legkisebb szikráját sem mutatta az Istenek felé. A másik pedig bátyja volt Epimétheusz. Hozzá is láttak a feladatukhoz. Epimétheusz létrehozta az állatokat, Prométheusz pedig az istenek mintájára megalkotta a férfiembert. De olyan aprólékos műgonddal dolgozott művén, hogy mire elkészült bátyja már szétosztotta az összes jó tulajdonságot az állatoknak. Az egyiknek erőt adott a másiknak gyorsaságot harmadiknak meg szaporaságot, ezzel szemben az emberek védtelenek voltak mind a természet mind pedig a vadállatok csapásaival szemben. Ösztönszerűen élték az életüket, és már-már a kipusztulás veszélye fenyegette őket. Prométheusz megsajnálta gyámoltalan teremtményeit és ellopta nekik az Olümposzról a tüzet, amihez eddig csak az Isteneknek volt joguk. Zeusz ettől éktelen haragra gerjedt, és hogy példát statuáljon mind az istenek mind az emberek számára, Prométeuszt egy sziklához láncolta, ahol 30 ezer évig kell raboskodnia, és egy óriási sas minden nap falatozik a májából, ami reggelre visszanő. Ez még nem volt elég, elhatározta, hogy megbünteti az embereket, amiért elfogadták Prmétheusz ajándékát. Hephaisztos és Pallasz Athene létrehozták az első halandó asszonyt. De nem is akármilyet! Zeusz minden istentől kért valamit, Aphrodité kedvességet és szépséget ajándékozott neki, a Hórák feldíszítették, ékszereket aggattak rá, Athene csavaros észjárást, Hermész pedig hazugságot, csábító szavakat és tolvaj szokásokat adott neki, és elnevezte Pandórának, azaz „mindenki által megajándékozottnak". Az emberek eközben megtanulták használni a tüzet, szerszámokat, fegyvereket készítettek, házakat építettek, és sem betegséget sem szenvedést nem ismerve élték  dolgos életüket. Hermész elvitte Pandórát a földön élő Epimétheusz házába, aki kitörő örömmel fogadta őt, nem is sejtve, hogy mit szabadított rá és egyben az emberiségre az istenek atyja. Epimétheusz háza előtt különféle ládák és magtárak álltak. Az egyikben gabona volt a másodikban must vagy olíva, ezeket Pandora bármikor kinyithatta. Volt egy azonban, amiről Epimétheusz megeskette, hogy soha nem emeli fel a tetejét. Pandóra azonban nem tudott úrrá lenni kíváncsiságán, és egyik nap kinyitotta a ládát. Abban voltak a megmaradt tulajdonságok, amiket sem Prométheusz sem testvére nem osztott szét teremtményei között, a betegség, a fáradtság és az öregség. Innentől kezdve az embereknek fáradtságos munkával kellett megkeresni a kenyerét, betegségek, és az öregség sújtja őket azóta is. 

A sziklához láncolt Prométheuszt Heraklész szabadította meg, miközben egyik próbáját állta ki. Zeusznak is megesett rajta a szíve, főleg, mert szeretett fia ezzel a hőstettel közelebb került a halhatatlansághoz, és visszaengedte Prométeuszt az Istenek közé, de a szikláját örök életén keresztül hordoznia kellett, viszont azóta is úgy emlegetik őt, mint az emberiség atyját és jótevőjét.