Az Égei-tenger dél-keleti részén fekvő, 78 km hosszú és helyenként 30 km szélességet is elérő, Rhodon nimfáról elnevezett rózsák szigetének történelme öt évezredre nyúlik vissza.

A hagyomány szerint amikor Rodosz szigete kiemelkedett a tenger habjai közül, a Napisten Apolló olyan rendkívüli módon megszerette természetfölötti szépsége miatt, hogy szakadatlanul elborította áldásával. Az idők során földi halandók, királyok és szultánok is szemet vetettek rá és csodálatuk jeléül meseszép épületekkel, szobrokkal és ékekkel díszítették, megőrizve századok alkotásait is. Így vált ez a kis sziget az ókori görög civilizáció, a viharos középkor és a forrongó újkor máig élő múzeumává. A szubtrópusi klíma, az egész nyáron át szikrázó napsütés, a dús, részben trópusi növényzet és a rendkívüli vendégszeretet tette a görög szigetvilág egyik legkedveltebbikévé. A klasszikus látnivalókon túl, a szűnni nem akaró fiesta hangulat, tucatnyi szórakozóhely, török örökségből fennmaradt nyüzsgő bazársor, családi vízipark, búvárkodási lehetőség és persze finom konyha kényezteti az idelátogatókat.