A hétvégén kis csapatunk a szlovákiai Jasnát választotta úti célul, egy hosszúhétvégés síeléshez. Úgy gondoltuk, hogy nem akarunk túl sokat utazni, de változatos, nagy síterepet kerestünk, plusz volt bennünk egy kis nosztalgia gyerekkorunk téli vakációi után. A magyar síelők 90 százaléka 30 éves kor felett tudja mi az a kék ötös pálya, a tojásos lift, a Záhradky illetve emlékszik a Chopok csúcson az északiról és a déliről befutó oldalülős felvonóra, amit - a mai napig nem tudom miért - olasznak hívtak.

A kicsit hosszúra nyúlt bevezető után jöjjenek a tények. Jasnával (Chopok-Észak) 110 százalékosan meg voltunk elégedve. Gyönyörű ragyogó napsütés volt egész hétvégén, nem volt tömeg, a kiszolgáló személyzet kedves volt, a pályák jól ápoltak és karbantartottak voltak. Minden évben legalább 1 új liftet építenek. Az idei évre a Záhradky állomásnál készült el egy hatos ülős lift, amely a középső liftekkel könnyíti meg az összeköttetést. Gyönyörűen felújították a Luková állomást is, ahol helyet kapott egy múzeum-étterem, amelyet a csúcsra menő oldalülős lift alsó állomásából alakítottak ki. Megtartották az eredeti mechanikát, ahogy az 40 éven keresztül kiszolgálta a síelőket.

Sajnos az északi oldalon nem tudtunk feljutni a csúcsra felvonóval, de sebaj, felmásztunk gyalog. Lélegzetelállító látvány fogadott minket a verőfényes napsütésben, úgy éreztem magam mint 10 éves koromban, amikor először álltam ugyanezen a helyen, és azt gondoltam, hogy ez a világ teteje.

Jó volt újra itt.