A Chalkidiki-félsziget Thesszalonikitől délkeletre található, két nagy tó, a Koronia és a Volvi választja el Makedóniától, területe 2945 km2. Alakja miatt Posszeidón háromágú villájához, vagy többkarú tengeri lényhez szokták hasonlítani, melynek három karja nyúlik az Égei-tengerbe.

A három kar nyugatról kelet felé:

• Kassandra: Nagy Sándor hadvezéréről és sógoráról, Kassandrosról kapta nevét, területén 400 méter magas, fenyőerdőkkel borított hegyek állnak.
• Sithonia: lakossága Kis-Ázsiából menekült görögökből áll, akik 1922-ben, Szmirna (ma Izmír) török visszafoglalása után települtek le itt. 
• Athos: területén működik az Athosi Kolostor-köztársaság, amely elzárt, de máig aktívan működő vallási központja Görögországnak.

A XIV-XX. század között a félszigeten csak az Athoszi Kolostor-köztársaságnak voltak birtokai, így Chalkidiki történelméről igazán csak a XX. század elejétől beszélhetünk.

1921-ben zajlott le a görög történelm egyik legtragikusabb eseménye, a szmirnai katasztrófa, amikor a görög csapatok kezdeti sikereiket felbuzdulva Ankara felé nyomultak, ahol a törökök összeszedve minden erejüket, ellentámadást indítottak és 25.000 embert gyilkoltak le.

1922-ben a görög lakosság elmenekült Kis-Ázsiából, és nagy részük Észak-Görögországban telepedett le. A következő években hivatalos görög - török lakosságcsere folyt, összesen 1.300.000 kis-ázsiai görög települt át. A menekültek földhöz juttatását külön szabályozták, hitelt és felszerelést kaptak az államtól, és a juttatott földekért nem kellett fizetniük. Ebben az időben összesen 780.000 hektár föld lett szétosztva, melyek között nagy számban egyházi, így athoszi birtok is volt.

1925 után épültek az első falvak. Lakóik sokszor elhagyott kis-ázsiai otthonuk nevét adták az új településnek, így jöttek létre pl. Nea Moudania és Neos Marmaras (nea, neos = új) is. Lakosságuk még sokáig a magukkal hozott, több száz éves hagyományra visszatekintő foglalkozásokat űztek, mint a hajózás, halászat, mezőgazdaság.

Az 1980-as évek elején a helyzet nagyban megváltozott, azóta a félsziget első két nyúlványa, Kassandra és Sithonia, szinte teljes egészében a turizmusnak köszönheti bevételi forrásait.