Velencénél valahogy elfogynak az Adriáról a turisták, s aztán ahogy haladunk délre - Ravenna, Rimini, San Marino - ismét megjelennek. De hogy itt, Rosolina-n, de felette Chioggia-ban is alig volt turista, az nagyon jó volt. Csütörtökön bementünk Chioggia-ba - valami fergeteges kirakodó vásár volt ott tán vagy két kilométer hosszan -, és alig lehetett idegen szót hallani. Nyilván voltak, meg hát azért láttunk is turistát, de mégis az olasz hang dominált. Fokozottabban volt ez igaz a vaporetto-n, autóbuszon, aztán a kompon, amellyel bementünk a Lido-ra. Igazi olasz pezsgés, hiszen ez egy menetrendszerinti járat, amivel jobbára a helyiek mennek be nap mint nap dolgozni. Mi váltottunk egy 16 Euro-s jegyet, ami 12 órára szólt, azzal bementünk Velencébe, s még este vissza is jöttünk onnan. Késő este a buszon folyt az élet, egyre csak nőtt a hangzavar, a menetidő egy órája alatt többször is átrendeződtek a társaságok, egyre több „Ciao" hangzott el, amikor valaki leszállt a buszról, s ez szinte folytatódott Chioggia-ban is. Goldoni kisvárosában érezte magát az ember, különösen ezeket a lélekvesztő halászbárkákat látva, amelyek azért tudnának mesélni a turisták által nem látható világról, életről, küzdelemről, de a történelemről is.

Tudni kell, hogy az olaszok a világon semmilyen nyelvet nem beszélnek, csak a sajátjukat. Viszont azon mindent elmondanak, ha nem értem, akkor egy picit hangosabban meg gyorsabban. (Ami nekem gondot okozott, az az volt, hogy nem volt internet.)

A szállás (Residence La Pigna) megfelelő volt. Nem volt vele a világon semmi probléma, sőt úgy tűnt, hogy ha probléma lenne, azt is megoldanák, elébe mennek a dolgoknak. Szombaton, amikor lementem, hogy akkor kész volnánk, úgy adta a kezembe a kauciót, mint aki biztos abban, hogy itt gond nem lesz. Nem is volt gond, nagyon kellemes volt.

Szóval jó volt, köszönjük!

Kemény Endre